A Roche fázis III Imvigor-130 vizsgálatának előzetes eredményei szerint az atezolizumab jelentősen növelte húgyhólyagrákos betegek progressziómentes túlélését.

A modern életvitel mellett egyre nagyobb valószínűséggel alakulnak ki húgyúti kövek világszerte, főleg a fejlett társadalmakban nő az esetek szá­ma. A mindennapi gyakorlatban egyre nagyobb eséllyel találkozunk az akut veseköves görccsel. Habár a betegek többsége spontán kiüríti a követ, szükséges ismernünk az akut panaszok kezelését, a kövek konzervatív ke­zelésének menetét (a „kőhajtó” kezelést), illetve azt, hogy mikor szükséges a betegeket urológiai szakellátásra utalnunk, és hogy ott milyen kezelési módok jelenthetnek megoldást a panaszaikra. Közleményünkben az ureter-kövek kivizsgálását, konzervatív és műtéti kezelését szeretnénk ismertetni.

A vesekövesség népbetegség. Gyakorisága régóta nagy, és ma is egyre nő. A férfiak korábbi dominanciája eltűnőben van, ma már alig kisebb a nő­betegek száma. A recidíva aránya igen nagy. A vesekőbetegség kezelése több, mint a fájdalmat szüntető sürgős ellátás, majd a bennrekedt kő műtéti eltávolítása. Összetett orvosi feladat, amelyben számos szakmának kez­dettől van dolga, és a hosszan tartó betegség végül a vesekőtől távol álló specialitásoknak is feladatot ad. A kőprofilaxis révén a heveny fájdalmakon túl a késői következmények is nagyrészt megelőzhetők.

A történetírás mindig szubjektív, még akkor is, ha igyekszünk objek­tív tényekre alapozni, hiszen lénye­ges, hogy az eseményekből mit eme­lünk ki, és mit hagyunk a háttérben. A sikereket hangsúlyozzuk, vagy az akadályokról beszélünk, melyek nél­kül a sikerek még emelkedettebbek lennének. A jelen munkában is a szer­zők szubjektív véleménye tükröződik, bár az összeállítás adatokra támaszko­dik. Számadatokkal különben az olva­sót szándékosan nem terheljük, hogy a figyelem az általános összefüggé­sekre koncentrálódjon.

Az Egyesült Államokban folyamatosan növekszik a húgyúti kövesség incidenciája, különösen a nők körében. A nők jelentős része csak nőgyógyászával kerül kapcsolatba az alapellátás szereplői közül, ezért a szülész-nőgyógyászoknak is tisztában kell lenniük a húgyúti kőbetegség patofiziológiájával, kezelésével és megelőzésével, hogy azonnali és megfelelő ellátást nyújthassanak betegeiknek.

Az amerikai statisztikák szerint 2007 és 2010 között csaknem kétszer annyian szenvedtek vesekövességben, mint 1994-ben − közölték a University of California, Los Angeles (UCLA) és a RAND kutatói.

Az akut deréktáji fájdalom differenciáldiagnózisát figyelembe véve a vesegörcs gyanúját minél hamarabb tisztázni kell. Kövesség mellett szól a vesék ütögetési érzékenysége, a microhaematuria, az UH-vizsgálattal felfedezett húgyúti pangás. A natív spirál-CT-vizsgálatot érdemes előnyben részesíteni.

Főbb tézisek Az extrakorporális lökéshullám-kezelés (ESWL) biztonságos és hatékony eljárás a 2 cm-nél kisebb vesekövek és az 1 cm-nél kisebb ureter-kövek kezelésére. Ezzel a módszerrel a legtöbb lokalizációban jól elérhetők a kövek. Az uretero-renoszkópia is alkalmas az ureter- és vesekövek kezelésére. Uretero-renoszkóppal különösen a röntgennel vagy ultrahanggal nehezen ábrázolható, így ESWL útján nehezen kezelhető köveket lehet gyorsan és biztonsággal eltávolítani. Ha a kő nagyméretű, vagy ha távozását húgyúti elfolyási akadály gátolja, akkor a perkután nephrolithotomia az elsőként választandó beavatkozás. Németországban a húgykőbetegség (urolithiasis) prevalenciája és incidenciája folyamatosan nő; az össznépesség mintegy 15%-ának képződik veseköve valamikor élete során.3 A kő anyaga az esetek 80%-ában kalcium-oxalát. A betegség alapjául anyagcserezavarok is szolgálhatnak, például a hypercalciuria vagy a hyperoxaluria, ezért a húgykövesség, vagy legalább annak kiújulása ilyen irányú kivizsgálást is indokol. A vesekövet gyakran csak akkor veszi észre a beteg, amikor az a húgyvezetékbe jut, és típusos görcsös fájdalmat (kólikát) vált ki. A húgykövesség ezenkívül lágyéktáji fájdalmat, haematuriát és visszatérő húgyúti fertőzéseket is okozhat. Ultrahangvizsgálattal és intravénás pielográfiával a diagnózis ma már könnyen felállítható. A 3 mm-nél nagyobb kövek spontán távozásának kicsi a valószínűsége, ezért ezek kezelést igényelnek. A húgysavkövek sikeresen feloldhatók gyógyszeres kezeléssel (kémiai litolízis), de gyakorlatilag minden más összetételű kő eszközös beavatkozást igényel. Extrakorporális lökéshullám-kezeléssel (ESWL) és endoszkópos módszerekkel (uretero-renoszkópia [URS] és perkután nephrolithotomia [PCNL]) a húgykövesség ma már szinte minden esetben sikerrel gyógyítható. A nyitott műtéteknek napjainkban már alig van jelentőségük, részarányuk az 1%-ot sem éri el.Extrakorporális lökéshullámkezelés (ESWL)